Sonka, sonka, sonka

A férjem szerint a húsvét a legszebb ünnep, messze klasszabb, mint a karácsony és akár 4-5 szülinappal is felér. Ennek a rajongásnak két oka van: a torma és a sonka.

Előbbi viszonylag biztos talaj, túl sok buktatót nem rejt magában, számomra meg azért sem, mert a férjem maga reszeli le a friss tormát a szombat esti vacsorához.

Viszont a sonka… a sonka, az mindig nagy kérdés. Először is minőségében, másodszor méretében, harmadjára alapanyag szempontjából, negyedszer pedig a főzést tekintve. A sonka esetében ez az a négyes, ami miatt alaphangon leveri a víz a háziasszonyokat.

Múlt héten a Pick a Tescoval karöltve szakújságírók számára tartott egy rövid prezentációt, bemutatván, hogy milyen trendek is érvényesülnek a sonkapiacon, hogyan változik a vásárolók ízlése, mi az, ami most, 2014-ben fontos a húsvéti sonka beszerzésével megbízott családtagok számára.

Érthető okokból a kevésbé zsíros húsokat keresik a vásárlók, egyre nagyobb az igény a bőr és bőr alatti zsíroktól mentes sonkákra, kelendőek a nagy combból nyert lantok, frikandóból és lapockából készített sonkák, amelyek a kisebb fogyasztású családok számára kínálnak tökéletes megoldást, hiszen 1,5-2 kilós kiszerelésben kaphatóak, míg egy lapockából készült sonka-lant alapból 5- 5,5 kg.

Az előadók azt is elmondták, hogy a kötözött sonkák esztétikuma még mindig fontos a vásárlóknak, de előtérbe került egy olyan tudatos fogyasztói réteg, aki igenis szeretné látni, hogy mit vesz, így nagy keletje van a lapmetszettel rendelkező sonkáknak.

Számomra meglepő volt, hogy a piacon fix helyük van a már főzött sonkának, amellyel a ház asszonyának csupán annyi feladata van, hogy felszeleteli, mielőtt az ünnepi asztalra kerül. Végül is logikus, a rohanó világ mellett szerintem az is közrejátszik, hogy sokan bizonytalanok benne, hogy hogyan is kell tökéletesre főzni a sonkát.

Számomra fontos a sonkaillat, a lassan, gyöngyözve főlő sonka, mindent beterítő, ünnephozó illata, a pillanat, amikor úgy fut benne a húsvilla, hogy tudom, most jó. S a sonkalé, amely utána tökéletes alap egy jóféle bableveshez vagy épp a lengyelek gazdag krumplileveséhez, amihez nem csak a lé, hanem maga a sonka is remekül felhasználható.

A számok, volumenek és termékcsoportok bemutatása után lehetőségünk nyílt arra, hogy szakértő vezető mellett megkóstolhassuk a Tesco saját márkás sonkáit (amelynek jelentős részét idén a Pick biztosítja) és a Pick termékeit is. Nem csak kóstoltunk, hanem meg is hallgattuk, hogy milyen sonkát szabad, illetve nem szabad venni. A jó minőségű füstölt sonka színe egyöntetű bordó, sötétrózsaszín, nincsenek a metszeten véraláfutások és a bőrös rész is egységes, szépen tisztított, szőrtelenített. A sonka nyomásra nem lehet puha, de túl kemény sem, s semmiképp ne vegyünk olyan árut, amelyről hiányzik a címke.

Még egy fontos újdonság hangzott el számomra és ezt most közre is adom, hátha valakinek hasznos lehet: ha valamiért gyors páccal érlelt sonkát vennénk, semmiképp ne válasszunk olyat, amelynek a vákuumcsomagolása nedvességet tudott kihúzni a húsból. Ha ilyet látunk, biztosak lehetünk benne, hogy gyenge minőségű áruval van dolgunk.