ÉS bisztró

Már a múlt héten olyan nagy titokzatosság és titkos előkészületék lengték körül az ÉS-t, hogy tűkön ülve vártam a hétfői premiert. A Kempinskiben hely kapó, a szálloda megújulási hullámába már belekerülő étterem minden szempontból nyert.

Egyrészt csodálatos helyen van, másrészt olyan emberek keze alatt alakult, akikhez csupa sikertörténet fűződik. A várbeli Pest-Budát, a 21-et és a Pierrot, valamint a pesti Spílert jegyző Zsidai Roy és a Zsidai éttermek kreatív séfje Litauszki Zsolt a Kempinski menedzsment felkérésére és velük kooperálva alkotta meg azt ÉS-t.

Az ÉS nem a klasszikus értelemben vett szállodai étterem, nem unalmas, kötelezően meglévő szállodai szolgáltatás, hanem egy önállóan létező,  a szállodának mégis szerves részét képező hely. Ez az arculat nem is véletlen, hiszen az éttermet kialakításánál szempont volt a hazai közönség felé történő nyitás, a szálló vezetői szerették volna elérni, hogy az új étterem ne kizárólag a szálló közönségére építsen.  Zsidai Roy régóta küzd azért, hogy a Várban a magyarok is újra otthon érezhessék magukat és most a Kempinski vezetésével közösen kialakított étteremmel is ez a céljuk. Nyitni a város lakossága felé, olyan teret, olyan ételeket kínálni, amelyek vonzóvá tehetnek egy szállodai éttermet.

A kínálat a kozmopolita múltat idézi, a monarchia örökségéből táplálkozik, kicsit ilyen és kicsit olyan. Nem kizárólagos, nem kirekesztő, hanem mindent befogadó, megengedő, szerető. Erre utal a névválasztás és a falakat elözönlő – engem egy jóféle klasszikus hentesüzletre emlékeztető – Ipacs Géza által jegyzett dekor-elemek sora.

Klasszikus fogások, Miklóska Zoltán képe

Az ételválasztékban – a hideg és meleg falatok, kolbászok, mellett – találhatunk klasszikus leveseket, mint a gulyásleves vagy a marhából főtt húsleves, de széles választékát kínálja az étterem a különféle steakeknek is. A klasszikus éttermi desszertnek számító somlói itt torta formájában tér vissza, magával hozva olyan régi nagy kedvenceket, mint a málnaöntetes túrógombóc vagy a Rigó Jancsi.

Szerintem egy-két hét elteltével visszatérek, beülök az egyik sarokba és egy kávé, no meg egy könnyű ebéd mellett élvezem a belvárosi tavaszt.