Most már van miért várni az őszt! Bonjour Monsieur Gauguin!

Gauguin annak idején jött és győzött. Már a gimnáziumi művtöri órák kapcsán éreztem, hogy értem és elismerem azt a lelkesedést, ami Van Gogh elkötelezettségét, vad önmegvalósítását övezi, de legalább ilyen elemi erejű művésznek láttam és látom a mai napig Gauguint, amihez nem csak a művei, hanem Vargas Llosa csodálatos regénye* is sokat hozzátett. A köztünk lévő távolságot már sokszor, sok helyütt legyőztem, sosincs elég időm csodálni az ecsetkezelését, a témáit, belebújni az önarcképeibe, megtapasztalni azt a fajta közelséget, amely a művész és a csodálója között létrejöhet egy deszkának és némi festéknek köszönhetően. Hol Amszterdamban állok a Mangószedők előtt, hol az Albertinában botlok bele az ecsetvonásaiba, hol Párizsban állok, mindig letaglózva az Önarckép a Sárga Krisztussal keresetlen, de nagyon tudatos szerkesztését figyelve, miközben, mint az öregek a temetőben, én is elejtem a magam megjegyzéseit felé.

Önarckép, Van Gogh Museum, Amsterdam

Innentől kezdve szerintem nincs mit csodálkozni azon, hogy a magam részéről nagyon várom az őszt, hiszen minimum az évtized kiállítása érkezik Budapestre!

Vadon, vágyakozás és a modern művészet születése

Vannak pillanatok, amikor a világ legnagyobb múzeumai egyetlen ponton találkoznak. 2026 őszén ez a pont a Hősök tere lesz. A Szépművészeti Múzeum egy olyan léptékű tárlattal készül, amely nemcsak a hazai, de a nemzetközi művészeti életben is vörös szőnyeges eseménynek számít. Paul Gauguin, a férfi, aki maga mögött hagyta a civilizációt, hogy megtalálja a lelke színeit, végre teljes valójában mutatkozik meg nekünk.

Önarckép kalapban, Musée d’Orsay, Párizs

A tőzsdétől a trópusokig

Mielőtt Gauguin az élénksárgák és mélyvörösek mesterévé vált volna, sikeres tőzsdeügynökként élt Párizsban. Ám a polgári kényelem helyett ő a szabadságot választotta. Az az ember volt, aki nemcsak festett, hanem „útkereső” volt a szó legmélyebb értelmében. A kiállítás végigvezet minket ezen a drámai úton: a korai, barátokkal (mint Pissarro vagy Cézanne) töltött évektől egészen a távoli Marquises-szigetekig.

Gauguin számára Tahiti nem csupán egy helyszín, hanem egy életérzés volt – az ősi, romlatlan emberi létezés utáni vágy. A tárlaton látható faragványok, szobrok és monumentális festmények pontosan ezt a misztikus, vad világot hozzák el a budapesti őszbe.

A legkedvesebb nekem: Arckép a Sárga Krisztussal, Musée d’Orsay, Párizs

Világsztárok egy helyen

A kiállítás erejét jelzi, hogy a világ legfontosabb múzeumai nyitották meg érte a trezorjaikat. A New York-i MoMA, a párizsi Musée d’Orsay és a londoni Tate is küld kincseket, így összesen 150 művet láthatunk.

Bár Gauguin áll a középpontban (több mint 80 alkotással), a falakon ott függnek majd a kortársak és barátok remekművei is, Vincent van Gogh zaklatott zsenialitása, Claude Monet fényei, Paul Cézanne szigorú formái vagy Gustave Courbet realizmusa. Ez a párbeszéd teszi érthetővé, miért is volt Gauguin a modernitás egyik legfontosabb alapköve.

A kiállítás kurátora, Geskó Judit neve garancia a sikerre. Ő állt a múzeum korábbi, rekordokat döntő Monet-, Van Gogh- és Renoir-tárlatai mögött is, így biztosak lehetünk benne, hogy a szakmai profizmus érzelemmel és közérthető, modern szemlélettel párosul.

A kiállítás 2026. október 28-tól 2027. február 28-ig tekinthető majd meg a budapesti Szépművészeti Múzeumban!

Mangófák, Van Gogh Múzeum, Amszterdam

*Mario Vargas Llosa: Édenkert a sarkon túl