You are here: Home > Utazás > Róma örök

Róma örök

Nem csak örök, hanem megunhatatlan. Az idei őszbe pont belefért pár nap római lét, amit a felújítások híre sem tudott hátráltatni: Róma hívott és mi mentünk. Ildi barátnőmmel hosszabb ideje terveztünk már egy ilyen típusú kiszakadást a hétköznapokból, de az élet mindig közbeszólt vagy csak nemes egyszerűséggel elhalmozott minket feladatokkal. Most azonban minden összejött, egyedül az időjárási előrejelzések kezdtek komorabbnál komorabb képet festeni, ahogy jött a tervezett utazás időpontja.

Korai gépet választottunk az érkezéshez, de így is jó időbe telt, mire a városba értünk. A Leonardo expressből kidőlő turisták után a Terminin is az a képzetünk támadt, hogy elképesztő mennyiségű turista lehet a városban, ám mire a Vatikánhoz értünk, valahogy eloszlott a nép és nem is nagyon gyűlt fel a szokott helyeken kívül (Trevi, Szent Péter tér). A csomagjainkat gyorsan ledobtuk, majd vetettem egy pillantást az időjárás appra és az égre, egyik sem kecsegtetett semmi jóval, így a város tempós átszelését terveztem be, hogy lássunk is valamit, mielőtt lecsap a három napra hirdetett ítéletidő. A szállás megint a lehető legjobbra sikeredett. A Vatikán környékén lakás nálam nagyjából hitbéli dolog, az elmúlt évtizedekben bevált, nem szívesen módosítok rajta. Legutóbb a Nőkkel a Gianicolo oldalán laktunk, ami szintén jó volt, de tömegközlekedésileg inkább az Ottaviano metró környéke a nyerő, innen gyalogszerrel és járművel is minden könnyedén megközelíthető. A Vatikántól a metróhoz induló út melletti lakhelyünk ideálisnak tűnt és a kezdeti lelkesedésünket aztán tovább növelte, hogy tökéletes reggelizőt és még egy Conad típusú szupermarketet is találtunk a közelében (értsd: 200 méteren belül).

Ahogy elindultunk a Vatikán felé, az is kiderült, hogy mi okozza az őszi turistadömpinget: A 2021-ben útjára indított Püspöki Szinódus most folytatódott, a világ papságának jelentős része, az apácákkal és a zarándokokkal kiegészülve, mind ezen a héten tartózkodott az örök városban.

Kávé kilátással

Kávé kilátással

Amíg a kolonádok takarásában kávéztunk az egyik szűk mellékutcában, láttunk is nem egy kellemesen elégedett, a középkortól az aggig terjedő skálán mozgó egyházi személyt, aki a szinódus idei témáit boncolható előadásokról érkezhetett. A mostani a missziós egyházról, a hívekhez való közvetlenebb kapcsolatokról, az átláthatóságról és a nők egyházban betöltött szerepéről, annak növeléséről szól. Nem meglepő módon nőt, na, azt alig láttunk.

Miután megkerültük a Szent Péter teret és elfogyasztottuk az első, valamirevaló kávét, elindultunk a szokásos útvonalat követve. Mivel az Angyalvár előtti hidat is épp tatarozzák, így a folyó kanyarulatában lévő kisebbik hídon léptünk át a túlpartra, ahol hamar elnyelt minket a nyüzsgő város.

IMG_3916_v

Az apró utcák, az ismert utcasarkok, a parányi boltok, a megannyi kávézó mögött felsejlett a Navona, amelynek kútjait a 2025-ös Szent Évre való tekintettel renoválják. A javítási munkákat végző nőkön sikerült Ildinek rögvest szemléltetnem az olasz la bella figura elvét, mutatós sminkben, tökéletes frizurával zajlottak a javítási munkák. Én még a magassarkún sem lepődtem volna meg, de azt pont kitakarta a kút kávája.

IMG_3926_v

A Navonán kerítettünk egy adag frissen sült gesztenyét és azt majszolva csellengtünk tova, a Pantheon felé. Út közben még belefutottunk a kedvenc tereim egyikébe, a rokokó palotákkal szegélyezett parányi Piazza S. Ignazio di Loyolába, ahol rögvest be is léptünk a Szent Ignácról elnevezett jezsuita templomba, hogy alaposan szemügyre vegyük az optikai csalások sorában előkelő helyet elfoglaló mennyezetfreskót.

Maroni

Maroni

A tiktokok világa ennek a templomnak is elhozta a népszerűséget, a bejárattól állt a sor most is, tele azokkal, akik könnyedén, egy nagy tükör segítségével szeretnének eligazodni a Szent Ignác megdicsőülését ábrázoló mennyezetfreskón vagy csak újra kívánják alkotni a közösségi oldalakon oly népszerű videókat.

IMG_3980_v

Amíg itt eluntuk magunkat a soha el nem fogyó sorban, addig a Pantheonnál egészen gyorsak voltuk. Az utóbbi évben fizetőssé tett templomot most is sokan látogatják, de azért érezhetően csökkent a lelkesedés, mióta 5 euróba kerül megnézni Hadrianus császár hagyatékát. Az opeionnal betetőzött kupola persze minden pénzt megér, szedik is rendesen, nincs benne hiba.

IMG_3953_v

Alaposan megnéztük most is, leróttuk kegyeletünket a királyi holtak és Raffaello előtt, kitörtük a nyakunk, vicces képeket csináltunk, szót ejtettem a Barberiniekről (Quod non fecerunt barbari, fecerunt Barberini. – Amit nem tettek meg a barbárok, megtették a Barberiniek.), majd kiléptünk a 16 monolit oszlop alá alélni, aztán jöhetett a Trevi-kút. A Trevi felújításán már hetekkel korábban számtalan tiktokker kapta fel a vizet, teljes stresszben mutatva meg, hogy micsoda aljasság, hogy még ez is le van zárva. A Trevi eddig ennyire élhető leginkább éjjel volt, a barikádot könnyű volt „megkerülni”, a kúttal szemközti Benetton bolt emeleti ablakából ugyanis csodás kilátás nyílt a kútra és az abban dolgozókra is.

Újabb remek Tiktok-tipp: Irány a Benetton emelete, ha szeretnél jó képet a Trevi-kútról!

Újabb remek Tiktok-tipp: Irány a Benetton emelete, ha szeretnél jó képet a Trevi-kútról!

Ideje volt ebéd után nézni. Az elmúlt években a MamaEat mindig ötösre vizsgázott, így most is vele nyitottuk a szezont, a Trastevere szívében található étteremmel mindenki jól jár, hiszen két külön konyhát visznek, egy átlagosat és egy teljesen gluténmenteset. A Largo di Argetinán felkapaszkodtunk egy buszra, majd a Tevere túlpartján felkutattuk az éttermet és gyors ütembe rendeltünk két pizzát.

Gluténmentes Rustico a MamaEatben

Gluténmentes Rustico a MamaEatben

Én maradtam a Firenzében felfedezett Rustico mellett, a hagymás tört krumplival felszórt, sajttal meghintett pizza tökéletes volt most is. Békésen és hosszan ebédeltünk, majd a városrész felfedezésére indultunk.

Bájos, laza, szerethető - ez a Trastevere

Bájos, laza, szerethető – ez a Trastevere

A Trastevét nem lehet nem szeretni, bohém, nyitott, zajos, színes, kisvárosi méretei otthonossá teszik, a Santa Maria in Tevere bazilika meg talán Róma legszebb temploma.

IMG_4029_v

Santa Maria in Tevere bazilika

Addig-addig kóstolgattuk a környéket, amíg ránk esteledett és mi lassan, a Teverét követve visszaindultunk a Vatikánhoz.

IMG_4059_v

Nem kellett egyikünket sem altatni (úgy, hogy egész éjjel folytatódott a Via Ottaviano teljes felületének felújítása, szólt a flex).

IMG_4051_v

A reggelihez nem kellett nagy hajtóvadászat, konkrétan a szomszéd házban megtaláltuk az ideális helyet, ahol jó kávé, kellemes hangulat, barátságos személyzet, szimpatikus tulaj és remek reggeli várt ránk.

IMG_4079_v

Kellett is az energia, mert nagy terveim voltak. Ugye, abban maradtunk, hogy jó lenne, ha én is más szemmel néznék most a városra, így olyan programokat is beillesztettem és úgy forgattam meg a jól bevált útvonalakat, hogy ez is megvalósulhasson. A Borghese kert aljában kiköpött minket a metró és mi szép komótosan felkaptattunk a csónakázó tóig.

IMG_4210_v

A tó vizén a világ tartalomgyártóinak java alkotta újra a most oly népszerű videókat, a ragyogó napsütésben kacsák és sirályok ringtak, az egész idillikus és mérhetetlenül vicces volt, lévén, én nem tudok evezni, ellenben Ildi igen, de azért neki is meggyűlt a baja az evezőkkel, az evezéssel és a csónak tervezett útvonalának kivitelezésével. Amíg mi siklottunk, ringtunk és ütköztünk a vízen, addig a parton hárfazene szólt, Ed örökérvényű slágereit hangszerelte át valaki értő módon és adta elő ezen a napfényes délelőttön.

Innen a Pincho felé vettük az irányt, egyszerűen csak lefelé gyalogoltunk a széles utakon, fejünk felett papagájok röpködtek, majd kiértünk a Piazza del Popolo felé nyúló teraszokra és néztük magunk előtt a várost, a Vatikán kupoláját.

Kilátások

Kilátások

Nem ereszkedtünk le a térre, hanem a domb oldalában, a Villa Medici mellett haladva jutottunk el a Spanyol lépcső tetejéig.

Spanyol lépcső, felülről

Spanyol lépcső, felülről

Beléptünk a mindig fotózott, de soha fel nem keresett Trinitá del Monti templomba, majd a rend éber őrei figyelmétől övezve lesétáltunk a lépcsősoron. Gyerekkoromban itt még virágládák díszítették a lépcsőket és boldog-boldogtalan ücsörgött a maga kedve szerint, most sípszóval regulázzák a tömeget és a virágoknak – és a ládáknak – is hűlt helye. Ellenben a lépcső alján lévő kút remek lehetőségeket tartogat. Talán az egyetlen fel nem állványozott kútja most jelenleg Rómának a Fontana della Barcaccia, amelynek talapzatára, a csónak orra alá bárki beléphet egy kép erejéig.

IMG_4256-v

A Spanyol lépcső alján kezdődik az Via Condotti, az „arany utca” (vagy negyed), ahol a legnagyobb olasz és nemzetközi luxusmárkák üzleteit találhatjuk meg, plusz itt rejtezik a város egyik leghíresebb és legrégebb óta, 1760-tól működő kávéháza is, az Antico Caffé Greco. A kávéház hangulata leginkább a Gerbeaud-ra emlékeztet, terei a Ruszwurm intimitását idézik, és olyan szellemekkel közösen kávézhatunk itt, mint Casanova, Byron, Keats, Mary Shelley, Mark Twain (tőle nem idézem megint végig a Jámbor lelkek külföldön egészét, de igen, tessék elolvasni egy tervezett olasz út előtt) Thomas Mann vagy épp Liszt Ferenc. A személyzet nem unott (lehetne), a kávé hibátlan, a szerviz összessége méltó a helyhez. Ahogy minden valamirevaló olasz kávézóban, itt is lehetőségünk nyílik a kinti, pult melletti kávézásra, de persze a belső termekben is helyet foglalhatunk és élvezhetjük a patinás hely ódon hangulatát.

IMG_4296_v

A Grecóban megpihentünk. Ahogy az út elején megtettem a fogadalmamat, tényleg összekevertem magamban a várost, mint egy Rubik-kockát, átforgattam az elemeit, hogy számomra is új kirakós szülessen és élveztem az újdonságát. Az időjárás a bolondját járatta velünk, az összes meteorológiával foglalkozó oldal özönvizet ígért a napra, Róma azonban ellenállt, csupán egy lágy és lagymatag esőt bocsátott ránk, azt is addig, amíg kávéztunk. Persze ennek köszönhetően a terveinket is folyamatosan alakítani kellett, de szerencsére ezt is rugalmasan megoldottuk, úgyhogy a délutáni programunkba bekerültek a Barberiniek is, a kávézóból egy kellemes csavargást követően elindultunk az egykori Sforza palazzetto felé.

IMG_4362_v

A Palazzo Barberini is kimaradt eddig, legutóbb a Nőkkel egy hosszú nap után, a Termini irányából ereszkedtünk itt vissza a városba, a záróra környékén és már akkor gondoltam, hogy listára teszem.

Jó, mint mindig, Fra Filippo Lippi

Jó, mint mindig, Fra Filippo Lippi

A kastélyban jelenleg az antik művészetek galériája található, elég vegyes felhozatallal, de itt talált otthonra – valamilyen szent oknál fogva – Holbein híres VIII. Henrikje, egy teljességgel random Lucas Cranach, számos Guido Reni, illetve Bernini néhány, meglepően jó festménye (a kiállításból az egyik kedvencem az 1623-as önarcképe lett).

Bernini: Önarckép

Bernini: Önarckép

A palota termei önmagukért is felkeresendők, a szalon mennyezete bámulatos, Pietro da Cortona alkotása, a palota lépcsőházait Bernini és Borromini tervezte.

Borromini lépcsője

Borromini lépcsője

A képtár után a kertben folytattuk a palotával való ismerkedést.

Barátságos, befogadható, emberléptékű

Barátságos, befogadható, emberléptékű

A tavalyi év folyamán nyílt meg a Barberini kávézó, amit örömmel birtokba is vettünk és az árnyas fák övezte parkot szemléltük, amíg az alkony rá nem ébresztett minket, hogy a reggeli óta igazából nem ettünk semmit.

IMG_4381_v

A gluténmentes étkezés csodája, hogy az ember tervez. Na, nem nagyon, de jobban, mintha bárhol ehetne, így az út előtt a kedvenc olasz mentes bloggereimet és számos tiktokot végignéztem, hogy lássam, kinek mi jött be Rómában, és több helyen is belefutottam a Tonnarello elnevezésű tésztázóba, amelyből több is akad a városban. A Tonnarellót a mentes applikációkban is jó szívvel ajánlják az érintettek, így felkerült a képzeletbeli listámra. És milyen jól tette! A Vatikán lábánál vacsoráztunk, egy aprócska asztalnál, az utcán, a langymeleg őszi estében, a serpenyőinkben hibátlan carbonara hegyek omlottak alá, a kezem ügyében egy pohár száraz fehérbor pihent és éreztük, hogy ezt az estét sokszor lehetne – akár végtelenítve is – megismételni.

IMG_4396_v

Körülöttünk zajlott az élet, vacsoráztak a turisták és az olaszok, finoman pezsgett a járda, gyertyafény és lágy világítás keretezte a Tonnarellót és minket, és mi boldogan olvadtunk bele ebbe az csendéletbe. A vacsora után még kisétáltunk a sirályok által visszahódított Szent Péter térre, amely méltóságteljes ragyogásban pihent, majd véget vetettünk a napnak.

Éjjel is fenséges

Éjjel is fenséges

Reggel már ismerősként üdvözöltek a kávézóban, mondanom sem kellett, hogy mentesen kérem a reggelim (igen, ezért IS imádok Itáliában lenni, mert ez a fajta mentalitás teljesen általános, tudnak és akarnak is vendégül látni). Az idő megint az idegeinkkel játszott, esővel kezdte a napot, majd mire a kávénk végére értünk, már abba is hagyta.

IMG_4429_v

Erre a napra a Nőkkel közös egyik utunk teljes programját terveztem, persze kicsit másként, de akkor annyira megvolt a flow, hogy most sem gondoltam túl nagy módosításokat eszközölni. Ildi igényeihez szabva, az Angyalvár mellől induló aprócska busszal kanyarodtunk fel a Gianicolóra.

IMG_4438_v

A Garibaldi szobor alatt kiszállva ragyogó napsütés és a helyi papagájok raja fogadott. Megmutattam a kedvenc bukolikus látképemet, amely a vatikáni kertek felé esik, majd átsétáltunk a kilátó közkedvelt részére és belevesztünk Róma látványába.

IMG_4446_v

Alattunk ott pihent a város, a Pantheon, mint egy óriás teknős uralta a tájat, viszonyítási alapot nyújtva minden máshoz, balra az Írógép (avagy a Vittorio Emanuelle II emlékmű), mutattam is Ildinek, hogy a terv szerint pont erre haladunk majd el, persze gyalog, hisz nincs messze.

IMG_4453_v

Fontana dell’Acqua Paola

Hitte is meg nem is, hogy még ma oda lehet gyalogszerrel keveredni, aztán lassan elindultunk a város mélyibe, alászálltunk a Trastevere felé.

IMG_4457_v

Út közben belefutottunk egy nemzetközi produkció forgatásába, jól meg is néztük, ki is derítettük, hogy kivel dolgozik a produkció, majd még lejjebb ereszkedtünk, egyenesen egy helyi piacra, ahol a signorák épp friss kardhalat vettek, megy friss zöldségeket a korai ebédhez.

IMG_4461_v

Én csak szőlőt gyűjtöttem, amit csodás papír staniclibe mértek és mire Basilica San Crisogno mellett kávézni tértünk, addigra már el is fogyasztottam. Egy kis sütemény és egy-egy egészen hibátlan kávé után átléptünk Róma egyetlen valamirevaló szigetére, a Tevere-szigetre.

Mindenkinek jár egy kis kávészünet

Mindenkinek jár egy kis kávészünet

Megnéztük az aprócska isola bazilikáját, majd egy még apróbb hídon át már a Marcello színház felé tartottunk. Ezt a részt a múltkori több napos túrán tettük magunkévá és jöttünk rá a Nőkkel arra, hogy mennyivel élőbb, szerehetőbb, szabadabb, mint a Colosseum felé eső ásatások. 

IMG_4490_v

Itt valóban összeér a múlt és a jelen, a mai napig lakott Marcello színház egészen egyedülálló módon mutatja meg azt, ahogy az olaszok képesek a múltjukkal valódi kapcsolatban állni és láttatja azt is, hogy a ma ismert romok között, közül hogyan virágzott fel újra és újra az élet.

Teatro de Marcelo

Teatro de Marcelo

A rommezőről a Capitolium felé indultunk, az Aracoelinek csak biccentettünk, majd az anyafarkas mellett elhaladva nekiindultunk a teraszoknak, mindenhonnan csodálva a Forum kecses oszlopain az esőfelhők mögül kibújó nap játékát.

IMG_4520_v

A Colosseum felé haladva elkanyarodtunk a Via Cavourra, hogy ebéd után nézzünk. Hamar rá is leltünk a ránézésre is ideális helyre, a Iari The Vino egy utcasarkot birtokolt, a macskakövekre terített asztalok felett az ernyők kusza szövedéke védte az ott étkezőket a naptól vagy az esőtől, bár ez előbbi pont nem hatolt be az utcácskába, az utóbbi meg még mindig csak az applikációkban és a weboldalakon fenyegetett. A sok tészta után jöhetett egy lazább, húsosabb ebéd, amelyhez már száraz vörös dukált. Nagyon szép, laziói Syrah került a poharamba, visszafogott savakkal, kerek lecsengéssel.

IMG_4580_v

Ebéd után egy darabon felkaptattunk a Palatinus oldalába, a jobb rálátás végett, minden irányból megnéztük a Colosseumot, majd Augustus és Traiaus fóruma felé indultunk.

IMG_4619_v

Ez az a rész, ami a rövid római tartózkodásokból szintén kimarad. Mindenki megindul a Capitoliumtól a Colosseumig tartó íven, pedig a Via dei Fori Imperali ezen oldalán is bőven akad látványosság, már ha csak a máltaiak által birtokolt Rodoszi Lovagok palotáját vesszük alapul.

IMG_4678_v

A Szinódusnak köszönhetően a hatalmas loggián nagy fogadás tartottak, a keresztesek zászlaja mögött zajlott az élet. A Traianus-oszlop felé haladva utcazenészek tarkították a délutánt, megannyi egyébként tehetséges fiatal és idősebb adott elő bármit, amivel felhívhatta magára a figyelmet, nem is pénz kérve, hanem inkább közösségi médiában való megosztásokat.

IMG_4684_v

A metróépítésbe merült Piazza Venezia mögött gyorsan ráfordultunk a Via del Corso-ra, a város egyik fő ütőerére és fagylaltozni tértünk. Elsétáltunk a Galleria Doria Pamphij mellett, ami listás, de majd csak a következő alkalommal, és kevéssel a Piazza Colonna előtt betértünk a Venchibe. A Venchi igazi intézmény, jó turistás, de cserébe jót is ad, kicsit kanyargós a sor a fagylalthoz, de senki sem bánja meg, ha végigállja. Közben lehet csodálni a falon lecsorgó olvadt csokoládét és gondosan megtervezni, hogy melyik is lesz az a pár íz, amit majd választunk. A torinói illetőségű csokoládécég sem ma kezdte a működését, 1878 óta látja el az olaszokat kézműves finomságaival.

IMG_4715_v

Amíg elfogyott a fagylalt, addig bejártuk a Marcus Aurelius-oszlop uralta teret és a vele szemben található, a milánói Galleria Vittorio Emanuele II.-re emlékeztető Sordi (korábban Colonna) galériát, majd a Hadrianus temploma, a Kereskedelmi kamara épülete felé indultunk.

IMG_4726_v

A hely ingyenesen látogatható, mi zárás előtt percekkel slisszoltunk még be és néztünk bele abba a kisfilmbe, amely az épület felújítását mutatja be. A templommal szembeni hangulatos, zsizsegő teréről átléptünk a Pantheon esti nyugalmába, a monolit oszlopok közül eltűntek a nép terelésére szolgáló mobil kordonok és átadták a helyüket a múltnak. Eddig is tudtam, hogy Pantheon esőben és este a legszebb, de ez most újfent bebizonyosodott.

IMG_4730_v

A zizegő belváros szinte húzott minket magával, így nem is volt kérdés, hogy a Campo de’ Fiorin folytatjuk az estét.

IMG_4747_v

Éhesek nem voltunk, de egy koktélnak pont volt helye, Giordano Bruno háta mögött, a macskaköves tér szélén meg is találtuk a megfelelő asztalt és a megfelelő italokat, amivel aztán békésen szemlélhettük az előttünk kavargó, korzózó olaszokat és a turisták kisebb csoportjait.

IMG_4750_v

A nézelődésünknek az eső vetett végett, végül csak elérte a várost, a macskakövek fényleni kezdtek, mi pedig a Via Julia ősi útján lassan visszatértünk a Vatikánhoz.

Itt is kezdtük a reggelt. Két éve, a követségről jövet, már megtapasztaltam, hogy hajnaltájt ember nem jár a Szent Péter téren, most is örültem volna, hogy így alakul, de persze a Szinódus ennek is finoman betett, zarándokok és a konferencia vendégei lepték el már kora reggel a környéket, így mire fél nyolckor kiléptünk a kolonádok mögül az eső áztatta téren már a kordonok közt kanyargott a tömeg. Szerencsére nem tűnt vészesnek, így beálltunk a bazilikába igyekvő sorba és úgy 20 perc alatt be is jutottunk a templomba. Ami – nem meglepetés – felújítás alatt áll.

IMG_4807_v

A jobb oldali oldalkápolnák mindegyike le van zárva, ennek köszönhetően a Piéta is takarásban pihen, de egy gipsz másolat azért akad most is a templomban, hogy ne maradjunk Michelangelo nélkül. A reggeli óra ellenére a miséről már lecsúsztunk, de bőven akadt még így is néznivaló, többek között az, ahogy Bernini baldachinjáról bontják az állványzatot.

IMG_4795_v

A bazilikából jövet most a Gianicolo felé eső oldalon léptünk ki a Vatikán területéről és indultunk meg a város legjobb mentes péksége felé, reggelizni. Az eső velünk maradt, a nap további részében sem múlt el nyomtalan, amíg mi, a repülő indulásáig, kicsit kószáltunk a Prati negyed kellemes utcáiban, begyűjtöttük a megfelelő szuveníreket, olasz ételkülönlegességeket, apró figyelmességeket és élveztük a negyed szinte turistamentes voltát, azt, ahogy az olaszok a szombati napot hasonló semmiségekre szánják, mint mi.

Róma hatodjára is lenyűgözött. Ugyanazzal a hévvel ragadott magához, vont a bűvkörébe, mutatta meg ezernyi arcát és hagyott a listámon megannyi látnivalót. Terveim szerint 26-ban, a Szent Év után visszatérek, hogy lássam azt, amin most olyan bőszen munkálkodnak.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.