Heather Fawcett – Emily Wilde atlasza a Másvidékről

Emily Wilde, a maga csontosságával és merevségével, végtelen bájával és analitikus, a tudósokra oly jellemző hozzáállásával sétált be tavasszal az életembe. Kicsit megrázta magát, a haját visszaszuszakolta bomlani készülő kontyába, majd hosszasan mesélt a düandrológia rejtett szépségeiről. A tündéreket, másféle szerzeteket és azok világába vezető utakat kutató Emilyt könnyen megszerettem, a történet szereplői közül akadt még pár kedvencem, így külön örömet jelentett, hogy idén újra együtt kalandozhattam vele és Wendellel, a trónfosztott tündérherceggel.

Figyelhettem, ahogy Emily személyisége folyamatosan fejlődik, a mogorva már-már vénlány tudósból érzelmeket megélő fiatal nővé változik, miközben erejét megfeszítve keresi Wendell birodalmának bejáratát, a nexust, amely összeköti a teret és az időt és elvezet Tündérhonba. Az osztrák Alpokban játszódó könyvben nem csak letűnt korok tudósaival találkozhatunk, hanem újra megjelenik Poe és új barátokra is szert tesz Emily, olyan szerzetekkel hozza össze a sors, akikről nem is gondolná, hogy a küldetésének sikeréhez nagyban hozzájárulnak majd. A kötet végére minden szépen alakul, a trilógia harmadik részében – reményeim szerint – Wendell elfoglalhatja majd az őt megillető trónt és ki tudja, akár még egy esküvőre is sor kerülhet.