Patinás és modern – Győr, a folyók városa
Győrhöz családi szálak fűznek, így időről időre jólesik bebarangolni az ismert és szeretett tereit, megnézni, mi változott, mi szépült a városban, ujjongani a fejlődő gasztronómián, elmerengeni a gazdag történetén, megpihenni a belvárosban, vissza-visszakóstolni az élményt, napközben és este, amit a város nyújtani tud nekünk.
Győr számos legenda otthona, gazdag történelmét szép történetek teszik teljessé, amelyek közül az egyik legizgalmasabb a kemény Mexiner család históriája. Pontosabban a Meixner Royal Szállóé, amely 1903 vagy pontosabban 1904, de még inkább 1905 óta a város egyik legemblematikusabb épülete. Jelképe a polgári törekvésnek, a város rangjának, jól mutatja, hogy milyen úri társaság gyűlt is össze, akik értékelték nem csak épület grandiózusságát, hanem a benne rejlő kényelmet, a személyliftet, a szintenként elhelyezkedő fürdőszobákat és a tágas, közel 6 méter belmagasságú kávéházat, amely a kor igényeinek megfelelően mindennel el volt látva, amire csak egy férfi embernek szüksége lehet az ő „kiterjesztett nappalijában”, legyen szó munkáról, étkezésről, kávézásról vagy éppen szórakozásról.
Bár azt gondolnánk, hogy a városban hamar hotelépítési láz tört ki, miután megnyílt a Bécs-Budapest tengely mentén, az arany háromszögben elhelyezkedő város első szállodája, de egészen a nyolcvanas évek végéig a Meixner palota egyeduralkodó maradt, és ma is egyedülálló a maga nemében. Természetesen az elmúlt 120 év rajta hagyta a lenyomatát, a korabeli fotók és beszámoló alapján elképzelt grandiózus terei átalakultak, a kiégett, majd két világháborút átvészelt, Győr kiemelt fontosságú hadiipara miatt a bombázásoknak még inkább kitett szálloda jól őrzi a múltját, annak minden vetületével.
Amíg a városi mecénásról Bisinger Józsefről elnevezett sétányon állunk és az épületet szemléljük, feltűnik, hogy a hozzáépítés négy emelete már a tervgazdaságnak megfelelően, bőven öt, a régi képek némelyikén felfedezhető hatalmas terasz is a múlté, a helyiek által közismert egyetlen elülső homlokzati erkély, az alatta található kiugróval együtt azonban ott várja vendégeit. Ezen az erkélyen nem csak a szálló prominens vendégei fordulhattak meg egykoron, hanem a városi ünnepségek, felvonulások idején a kor sajtómunkásai innen tudósítottak.
A ház titkait manapság könnyű felfedezni, hiszen a GyereGyőrbe városismereti túrák megálmodója, Pintér Éva által vezetett Rábarangolások keretében, szakavatott tolmácsolásban nem csak a száraz tények kerülnek felsorolásra, hanem a legendák is, sőt Reischl Róbert igazgató úr is hozzátesz a sétához a különleges tárgyi emlékekkel, relikviákkal, amiket a szerencsésebb látogatók (a túrán való részvétel esetén fixen) maguk is megcsodálhatnak. A Meixner Royal – Vörös Csillag Szálló – Hotel Rába – Danubius Rába Hotel fejlődéstörténete szépen tetten érhető a megmaradt tárgyak tükrében. A tárgyak és a történetek rajzolta ívhez idén új dimenziót illesztenek a hotel éttermének munkatársai, hiszen az idén 120 éves szálló leghíresebb fogásait teszik étlapra, megmutatva, hogy a ház egykor mivel kínálta, traktálta, kényeztette vendégeit, milyen különlegességek, klasszikus, de kihagyhatatlan fogásokat készítette – részint a vendégigényeknek megfelelően.
A fogásokat a nagyközönség júniusban és ősszel kóstolhatja, a ház Belga étterem és Sörözőben, ha pedig elmúlnak a bemutató napjai, akkor érdemes visszatérni a jelen kor kedvenceihez, hiszen lehet, hogy egykor őket is visszatapsolja majd a büszke utókor.
Most terítékre kerül a híres Csekonics saláta, és a hagyományos, rábaközi savanykás, pikáns, kifejezetten a nyári időszakban fogyasztott húsgombócleves is. A saláta kapcsán felmerülő történetek a legtöbbször Csekonics Endre grófot jelölik meg névadóként, hogy neki köszönhető a csirkés, majonézes, koktélrákkal gazdagított saláta. A Csekonics család már a XVIII. századtól nagy szerepet játszott Győr kereskedelmében.
A gasztronómiai utazáson ezt követően Ménfőcsanak következik, pontosabban a Bezerédj-kastélya, mit a konyhájáról származó receptúra alapján elkészített híres, mogyoróburgonyával kínált bezerédi csirkemell idéz meg. A szigetközi konyhát a lecsóval, gombával kínált szarvaspörkölt varázsolja elénk, a fogáshoz dödölle kívánkozik a tányérunkra, hogy teljes legyen az élvezet.
Kis lábaskában érzik még a tájegységre szintén jellemző kapuvári böllérmáj, valamint a szintén a szocialista időszak kedvencei közé tartozó hagymás rostélyos, amelyet mai napig étlapon tartanak a vendégek és a konyha is.
És akkor még nem is tettünk említést a szocialista városvezetés kihelyezett ülésein kínált tanácsos tálról, ahol a különféle sülteket tojásos galuska körítette egy kis gombamártással karöltve.
A történetek, a gasztronómiai időutazás mellett azért is vonzott Győr, mert legutóbb 15 éve jártam erre nyáron és emlékeztem arra a jóféle mediterrán hangulatra, amely körbeölelte a barokk belvárost.
Most is a kedvenc helyeink felkeresésével kezdtük a napot, finoman végigsimítottunk a frissen felújított szobák elegánsan letisztult bútorzatán, majd elindultunk, toronyiránt, végig a virágokkal szinte roskadásig pakolt macskaköves utcákon, el a pistikék, az illatozó leanderek között, a ragyogó napfényben úszó Radó felé, kávézgatva, csavarogva, felfedezve töltöttük ezt a kellemes két napot.
Győr mindenféleképp megér egy nyári kirándulást, számos múzeummal és templommal, megszámlálhatatlan programmal, gazdag gasztronómiai kínálattal és élő történelemmel várja a hozzá érkezőket.