You are here: Home > Könyvről > Szűcs Péter: Dharma

Szűcs Péter: Dharma

Kezdek rájönni, hogy a kortárs magyar irodalomnak olyan szépségei vannak, amelyet a nemzetközi merítésből – legyen bármennyire mai – nem találhatok meg. A közös múlt, a nagyszülőtől hallott közös emlékek, egy nemzet kollektív emlékezete és a saját gyerekkorunk összekacsintó nosztalgiája most már számos műben visszaköszönt. Szűcs Péter Dharma című családregényét már tavaly óta vártam. Úgy egy éve beszélgettünk róla, Vámos Miklós könyvének sajtósétáján, én meg jól elraktároztam magamban a tényt, hogy egyszer majd lesz egy regény, amit biztosan el szeretnék olvasni.

A várakozásomat idén nyáron egy szépséges könyv követte, amelyet beillesztettem a nyári olvasmányaim sorába és a hétvégi töltekezések időszakában egy nap alatt felfaltam.

A Dharma eteti magát, jó olvasni, erős, esendő figuráit Péter ügyesen skicceli fel a lapokra, a viszonylag nagy váltások ellenére megmaradnak az ívek az egyes korok és sorsok között. Tanulságot is kapunk, a könyv háromnegyedében kissé burkoltan, az események sodrában születnek a kisebb-nagyobb felismerések, a végén, Indiában már tételmondatok formájában jelenik meg egy csomó, valóban megszívlelendő gondolat.

A történetet önmagában – spoiler nélkül – nehéz lenne felvezetni, de talán nem is kell, az emberi természet csodáját, az önmegvalósítás iránti hol fékezhetetlen vagy elnyomott vágyát, az egymással való viszonyát, a szeretet erejét mutatja be a könyv egy képzeletbeli, de nagyon is valós alapokon nyugvó család generációinak rendkívüli és hétköznapi történetein keresztül.

A Dharma teljes, kerek élményt nyújtó regény, amely jó felütés egy hosszabb írói karrier kezdetéhez.

dharma_v

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.