You are here: Home > Könyvről > Donato Carrisi: Marcus regények

Donato Carrisi: Marcus regények

Donato Carrisi neve számomra eddig teljességgel ismeretlen volt, de év elején éreztem, hogy krimire vágyom, és nagyjából tudtam is, hogy mik az elvárásaim. Urturi rendesen beleült az agyamba, vágytam a szép környezetet, a kellő kémiát a főszereplők között, az egyház, a vallás és a misztikum egy jóféle elegyét, na meg persze a hullákat.

Carrisi mindezt kiszámíthatóan és nagyon rutinosan szállította. A Rómában játszódó regényei alaposak, nem a napsütötte Dolce Vitát adják, hanem a kicsit árnyékos, otthonosnak is nevezhető hangulatát, amely a turistáknak szinte láthatatlan. Ebben van némi hasonlóság a Donna Leon Brunetti-regényeivel, ahol Velence túllép a mutatós színpadképen és valós, élhető formájában mutatkozik meg előttünk.

Carrisi viszont tanult egy fontos leckét a nagy elődöktől, a jó ütemezést. Szinte végig feszesek a regényei, nem nagyon akadnak olyan szakaszok, ahol az ember unalomba fordulna. Dan Brown hatása szintén jól érezhető, a misztikum bőséggel helyt kap, az üldözéses jeleneteknek sem vagyunk hiányában és titkos társaságokba is ütközünk lépten-nyomon.

A lelkek ítélőszéke az első kötet a trilógiában, amelynek köteteit egy hét alatt különösebb nehézségek nélkül kivégeztem, mivel ha nem is egymásra épülő művekről van szó, de azért erősen kötődnek egymáshoz és mindig akad egy-egy elvarratlan szál, amire a következő kötet jelenti a megoldást.

carrisi

Az íróról azért azt érdemes megemlíteni, hogy egyrészt Rómában él, másrészt elismert forgatókönyvíró, dramaturg és rendező. És ha ez sem lenne elég, akkor még jogi és kriminológiai végzettséggel rendelkezik, és egy darabig a Corriere della Sera újságírójaként is dolgozott. Azaz, ha van tökéletesen pallérozott elme a krimiíráshoz, az az övé.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.