You are here: Home > Könyvről > Eva García Sáenz de Urturi: Vízáldozatok

Eva García Sáenz de Urturi: Vízáldozatok

Urturi első, magyarul megjelent könyve, A fehér város csöndje nagyon magasra tette nálam a mércét. Feszes, ügyesen szerkesztett klasszikus krimit kaptam, olyan plasztikus környezettel, hogy ha lehetne utazni, akkor már lenne jegyem Bilbao-ba, hogy bejárjam a környéket.

A Vízáldozatok hasonló hangulatú, a sodrása is ismerős, in medias res esünk bele az eseményekbe, ott folytatva mindent, ahol a trilógia első kötete abbahagyta. A feszültség most is adott, a misztikum szinte kézzel fogható, a keltibér hagyományok szép terepet adnak az írónőnek. A gyilkos most is nagyon tudatosan építkezik, a személyes szál szintén pont olyan erős, mint az első kötetben, a Vízáldozatok szépen illeszkedik a sorba, tudja, hol a helye. Van benne némi ciklikusság, hordozza az első kötetben megszeretett jegyeket, de pont ezeknek a jegyeknek köszönhetően süthető rá halványan a – szerkezetében és sztoriban is megjelenő – ismétlés.

Ettől még ötös a könyv, csak az újdonság varázsát már elvitték előle, így a csillagot megőrzi magának A fehér város csöndje.

A történetfűzés egyébként nagyon ügyes, a behozott szereplők jók, java részük kellően plasztikus, csak egy-két súlytalanabb figura van, akik a történet szempontjából sem válnak valóban fontossá. Amíg az első kötetet a szeretet hiánya, annak keresése és a kirekesztettség érzése mozgatta, addig itt egy nagyon fontos téma kerül terítékre, amelyet nem lehet eleget hangsúlyozni. Eva nem kisebb feladatra vállalkozik, mint a nyomozás során kialakuló profilban megjelenő viselkedési formákat, képeket hívja segítségül, hogy ezeken keresztül mutassa be a családon belüli erőszak kívülállók számára is talán sokat mondó, apró jeleit. Nagy vállalás, amelyet nagyon korrekt mód visz véghez. Így nem csak krimit, komoly kultúrtörténeti ismereteket kapunk, hanem egy nagyon kézzelfogható jellemrajzot is, amelyre remélhetőleg soha nem lesz szükségünk, de ha mégis, akkor meglesz az könyvben szereplő antagonista, akihez mérhetjük mindazt, amit tapasztalunk, és tudni fogjuk, hogy mivel állunk szemben.

A Vízáldozatokat kötelező jelleggel ajánlom A fehér város csöndjét kedvelőknek, de friss olvasóknak is izgalmas lehet, bár a karakterek kibontása a második kötetben csak felszínesen történik meg, és több helyütt is utalnak az előző nyomozásra, így javasolt kronológiai sorrendben olvasni a köteteket.

vizaldozatok_v

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.