Meleg őszi italok: Vaníliás gesztenyelatte

Ahogy újra támadásba lendülnek a hajnali mínuszok, úgy kúszik vissza az életünkbe a forró italok széles repertoárja. Már nem csak a reggeli kávénk kap a tetejére meleg tejhabot, hanem visszatérnek – a kávéházláncok itallap-váltásával összhangban – a tartalmas, izgalmas fűszerezésű kávékülönlegességek, jönnek az estéinket megmelengető teák, forró csokoládék, kakaók, és a baráti összejövetelekhez elengedhetetlen tüzes, fűszeres italok.

Amíg a nyár a könnyed italok bűvkörében telt, addig az ősz már másféléket hoz, itt bizony megfigyelhető egyfajta gazdagabb kalória bevitel, amellyel nincs is semmi baj, ha odafigyelünk rá, kézben tartjuk az ügyet, vagy ami még jobb, ha magunk válunk italszakértőkké, baristákká, hogy pontosan tudjuk mi és mennyi kerül a poharunkba.

A nagy láncok esetében ugyanis sokszor a marketing áldozataivá válunk. A csodálatos, vonzó, szezonális alapokra helyezett választékban olyan csodákra bukkanhatunk, amelyek kalóriaértéke jóval túlmutathat egy könnyebb ebédén, viszont a tudatunkban ez nem csapódik le, hiszen mi – jóhiszeműen – csak egy kávét, tejes italt, shake-t, smoothie-t ittunk.

Éppen ezért érdemes minden esetben odafigyelni a választásunkra, belekomponálni a napi fogyasztásunkba, ellensúlyozni megfelelő mennyiségű és intenzitású mozgással, vagy otthon elkészíteni ezeket az italokat.

A legtöbb esetében a fűszerezésben rejlik a titok. Meglepően kis mennyiségű cukor, viszonylag kevés sült tök püré, natúr gesztenyemassza, vagy karamella kell hozzá, hogy megszülessen a vágyott tejes ital karaktere, a fő jellegzetességét a benne lévő fűszerek teremtik meg, amelyek a szezonból fakadóan a legtöbbször az alábbiak: fahéj, vanília, szegfűbors, vagy szegfűszeg. Ehhez a megszokott négyeshez csatlakozhat a curry (bizony, a sütőtökkel, édesburgonyával nagy partnerek), a csillagánizs, a kardamom, a szerecsendió és a gyömbér.

A csokoládés, kakaós italoknál is nagyon jól alakíthatók az ízek. A jellegzetességeket tovább erősíthetjük plusz fűszerekkel, sőt, a különféle magtejek egyedi karakterét is belekomponálhatjuk ezekbe az italokba. Egy csokoládés alaphoz nagyon jól illik a kókusztej, vagy egy pörkölt mogyoróból nyert tej. Már csak egy kis édesítés, egy kis fűszerezés kell, és kész is a tökéletes kényeztető fogás.

Ugyanez igaz a forralt borokra, ciderekre, sörökre is. A fűszerek mellett a cukorral könnyedén megtalálhatjuk a megfelelő aromákat, előhívhatjuk az italban rejlő ízjegyeket, a malátáét, az érett almáét vagy épp a bor maradék cukrát domboríthatjuk ki vele.

A kellemesen krémes meleg italok különlegessége tovább fokozható, ha dekoráljuk is: adunk hozzá egy kis tejszínhabot, vagy a tejhabot szórjuk meg friss fahéjjal, őrölt barna cukorral, esetleg száraz serpenyőben, kevés nádcukorral lepirított, durvára tört csonthéjasokkal szórjuk meg. Az eredmény garantáltan felülmúlja a bolti élményeket.

Vaníliás gesztenyelatte

2 ek. natúr gesztenyemassza

1,5 dl tej

1 dl víz

1 tk. gluténmentes zabpehely

1 adag presszókávé

¼ rúd vanília

frissen reszelt szerecsendió

2 tk. cukor

1 tk. muscovado cukor (dekoráció)

A tejet és a vizet egy forralóba öntöm, a vanília magjait belekaparom, és a biztonság kedvéért magát a vanília rudat is a folyadékba teszem. Lassan, alacsony hőfokon melegítem, időt adok a vaníliának, hogy kibontakozzon az íze. Amíg melegszik a tej, addig lefőzöm a presszót. Ehhez közepes pörkölésű, nem túl savas kávét választok, aminek eleve vannak csokoládés ízjegyei.

A kész kávét a tejhez adom. A gesztenyemasszát és a zabpelyhet a forralóban készülő italhoz öntöm, lassan főzöm tovább, hogy a zabpehely megpuhuljon. Végül kiszedem a folyadékból a vanília rudat, egy botmixerrel az italt tovább krémesítem, közben cukorral édesítem. Nem kell bele nagy mennyiség, arra van szükség, hogy a vaníliával megtámogatva kihozzák a gesztenye aromáit.

Tálaláskor a bögrébe öntött gesztenyelattét tejszínhabbal koronázom, arra barna cukrot szórok (látványnak sem utolsó) és a végén egy kis friss szerecsendiót reszelek rá, amitől ellenállhatatlan illata lesz.

A forró italoknál érdemes jól megválasztani az italhoz használt cukrot. A klasszikus kristálycukor/porcukor kínálatnál ugyanis sokkal szélesebb merítésből dolgozhatunk, sőt vannak olyan cukrok is, amelyek kifejezetten ezekhez az italokhoz passzolnak.

Rögtön ott vannak a préselt cukrok, azaz a süvegcukor és a kockacukor, amely kifejezetten a meleg italok ízesítésére vannak kitalálva, süvegcukor nélkül elképzelhetetlen egy igazi, melengető krampampuli, és a kávéba, teába is szívesen kavargatjuk a klasszikus kockacukrot, vagy csak kiskanálra téve finoman megmártjuk, és mint egy falatnyi bonbont, úgy esszük.

A desszertekhez használt aromás cukrokat szintén érdemes a forró italoknál használni. A melasztartalmától függően barnának vagy sötétbarnának nevezett cukrok telt ízét, gazdag aromáit jó belekomponálni a készülő italba, nagyon kellemes, füstös, karamellás ízjegyekkel gazdagítják majd a végeredményt. A nádcukor szintén jó választás lehet, ennek a cukornak szintén olyan plusz aromái vannak, amelyek jól illenek a kávés, csokoládés italokhoz.