You are here: Home > Könyvről > Carlos Ruiz Zafón: A köd hercege

Carlos Ruiz Zafón: A köd hercege

A karantén egyik nagy előnye, hogy időt hagy az olvasásra. Mivel mostanában a nagy kedvenceim újraolvasásával töltöttem az estéimet, szinte adott volt, hogy az egyik legkedvesebb kortárs íróm -magyarul most először megjelent – első regényével folytatom a sort. Zafón nálam a Szél árnyékával és az Angyali játszmával örökre beírta magát a kedvencek közé. Nem csak azért, ahogyan képes megeleveníteni Barcelonát, hanem egyszerűen azért, mert úgy írja felül az urban fantasy műfaját és teremt belőle valami egészen egyedi, a valóság mezsgyéjén egyensúlyozó, érzelmekkel gazdagon szőtt, de mérhetetlenül sötét hangulatú regényt, hogy az soha nem fordul át giccsbe, pont úgy, mint Gaudi épületei.

Az eddigi összes magyarul megjelent könyve után furcsa volt kézbe venni az elsőt, ami ráadásul egy ifjúsági regény. A könnyen olvasható könyvecske felépítésében, baljós hangulatában, finom eleganciájában, a szereplők egymásrautaltságában, reményvesztettségében, a mágia felszínre törésében már minden zafóni jegyet tartalmaz. Kicsit még kiforratlanul, kidolgozatlanul, de a későbbi regények alapjait már oldalról-oldalra megtalálni benne.

A regény koránt sem hibátlan, a leíró részei az érett Zafónt idézik, a cselekmény azonban még kicsit kapkod, rengeteg mondanivaló fut a rövid fejezetek hátterében, mintha csak arra várna, hogy valaki rákérdezzen a részletekre. Ebben a kötetben a mágia még elvarratlan szálakon keresztül húz magához.

Zafón rajongóinak érdekes olvasmány, afféle kortörténeti lenyomat, amelyben sok későbbi karakter, helyszín felsejlik, a könyv által megcélzott korosztály, a kamaszok számára azonban jó bevezetés lehet ebbe a furcsa hangulatú írói világba, amely, ha egyszer beszippantott, biztos, hogy rabul ejt.

ködherceg

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.