Tatjána színes konyhája

A szakácskönyveknek van egyfajta dinamikája. Kicsit mindegyik olyan, mint a másik, a kiadó, az írók és az olvasók is ismerik a bevált igényeket, és ennek mentén alkotnak. Az ember szinte már előre felmondja a beköszönő, felvezető szövegeket, amitől természetesen a könyv nem válik értéktelenné, de némileg fásulttá teszi – a gyakorlott – szakácskönyv olvasót.

Tatjána könyvét a városon átszelve faltam fel. Egyszerűen megfogott az, ahonnan indít, a szemlélete, a látásmódja, ahogy az elcsépelt, unalomig ismételt, elvárt sztereotípiák helyett teljesen más megközelítésben rajong a gasztronómiáért, és éppen ezért mást is vár el tőle és mást is hoz ki belőle.

Tatjána konyhája ugyanis egy kiállítótér, amelyben színes, korokra, művészeti ágakra, sőt olyankor fogalmakra reflektáló alkotások jelennek meg, a mindennapi fogások képében. Igen ám, de ahogy összetalálkozik a hétköznapok konyhája és Tatjána alkotó képzelete, ott felrobbannak a színek, a tányér vászonná nemesedik, falatnyi vagy épp tortányi műalkotások születnek, amelyekben nem a szenvtelen tökéletesség tükröződik, hanem az életigenlő alkotási vágy.

A most megjelent Színes konyhát jó szívvel ajánlom kezdő konyhatündéreknek, illetve gyakorlott öreg rókáknak, akik már kissé belefásultak a rutinba, s jól jönne valami merőben új, amit felrázza a konyhai létüket és ösztönzőleg hat rájuk.