You are here: Home > Utazás > Müncheni pillanatkép

Müncheni pillanatkép

München ajándékként csöppent az életembe. A Lufthansa LSG Sky Chefs laborjában és gyárában tett, kivételesnek tekinthető, mondhatni exkluzív látogatásom margójára pont ráfért München, és én ennek szívből örültem.

A rendszerváltás idején jártam erre utószor, az Európát átszelő nyarunk egyik röpke állomása volt csak a bajor főváros, ahol a Marienplatz sarkán kiözönlöttünk a buszból és a belvárost pár órányi szabadprogram során fedezhettük fel. Emlékszem, a városháza óratornyában épp táncot lejtettek a figurák, de valóban más, a városhoz köthető emlékem nem maradt.

Napjában kétszer perdülnek táncra a torony figurái, érdemes előre betervezni a napunkba.

Napjában kétszer perdülnek táncra a torony figurái, érdemes előre betervezni a napunkba.

Ezt szerettem volna most pótolni. Az idő szűkössége miatt sorsot vetettem a kiszemelt programpontok között: végül egy nagyon kellemes és jó benyomást eredményező túrát kaptam. A belváros térérzete nagyban emlékeztetett a belga, holland városokra, a sörfőzdékkel tarkított piactér ezt az érzetet csak tovább erősítette. Útitársaimmal már a reptéren betértünk az első adandó sörfőzdébe (igen, a reptérnek van saját sörfőzdéje, az Airbrau), s a klasszikus bajor fehérkolbász mellé nem csak a kedvenc perecemet törtem, hanem – fittyen hányva a korai órára – a megszokott tejeskávé helyett sört ittam, így a városban is dukált egy kupa jóféle sör. A „Der Pschorr” jó választásnak bizonyult, közepesen széles kínálatot felvonultató étlapján kedvünkre csemegézhettünk a bajor és a müncheni fogások között.

A piac melletti étteremben nagyon klassz ételválaszték várt minket és jóféle csapolt sörök.

A piac melletti étteremben nagyon klassz ételválaszték várt minket és jóféle csapolt sörök.

Az energiára szükségünk is volt, hiszen ha nem is nagy München óvárosa, de számos apró utca tarkítja, amelyeken érdemes keresztülvágni, kicsit betévedni egyik-másik udvarra, már csak azért is, hogy felfedezhessünk egy-egy passzázsban megbújó cukrászdát, vagy a miénk legyen a felismerés, hogy a városháza belső udvarán egy nagyobbacska sörterasz várja a vendégeket.

Városházi sörkert

Városházi sörkert

Ugyancsak ennek az elveszésnek köszönhetően tévedtünk be a Bürgersaalkirsche altemplomába, amely nem csak temploma a münchenieknek, hanem egyben kegyhely is. Itt emlékeznek meg az ellenállás egyik legendás müncheni alakjáról, a 1979-ben boldoggá avatott Pater Rupert Mayerről. A templomban – a megindítóan szép stáció szobrok mellett – az atyának szentelt kiállítást érdemes megnézni.

IMG_20180904_154440

Ugyancsak így, véletlenül keveredtünk Toszkánába. Egyik pillanatban még a neogót épületeket csodáltuk, majd hirtelen ott találtuk magunkat egy loggia és egy reneszánsz palota tövében,  szemközt a hanza városok hosszúkás házai egymásnak dőlve szemlélték a teret, amely mindennek ellenére nem volt diszharmónikus, inkább csak meglepő.

Egy falatnyi Toszkána

Egy falatnyi Toszkána

Újabb meglepetések értek, mikor az Odeonplatz-on szembe találtam magam a firenzei Loggia dei Lanzi-val. Mint kiderült, nem hallucináltam, az I. Lajos bajor király által rendelt épület kialakításánál Karl Friedrich von Gaertnert – akinek kelheimi impozáns épületében egyként szerettünk bele néhány éve – valóban ez az épület inspirálta.

Firenze is tiszteletét teszi Münchenben

Firenze is tiszteletét teszi Münchenben

Az Odeontól már nem sétáltunk tovább, hanem metróba szálltunk és az Olimpiai park tövében álló BMW múzeum felé vettük az irányt. Nem vagyok a sebesség megszállottja, nem nézem az autóversenyeket, de a szép autók teljesen magukkal tudnak ragadni. Jó nézni a vonalaikat, elgondolni, hogy micsoda mérnöki munka, mennyi fejlesztés áll mögöttük. Az Ingolstadtban található Audi múzeumot pár éve töviről hegyire bejártuk és imádtuk, ez adta az ötletet, hogy a bajor fővárosban a BMW múzeuma is megérne egy próbát. Megérte. Minden egyes perce egy élmény volt. Már maga az épület lenyűgöző, ahogy a délutáni napfényben az egyes elemei – a múzeumtól a BMW Welt-ig ívelő hídig – egyetlen dinamikus elemmé olvadnak össze.

Hosszan és merengve nézhető.

Hosszan és merengve nézhető.

A kiállítás pedig impozáns. Nagy terek, rengeteg, gyönyörű állapotban lévő autó. Bár egy ilyen kiállítás esetében nem elvárható, hogy interaktív legyen (azért egy Isettát elvittem volna néhány körre), itt mégis megoldották a személyes élményt. Számos történetet eleveníthetünk fel a saját testi valónkkal, az információk ugyanis csak akkor jelennek meg, ha a megfelelő helyen tartózkodunk.

A német mellett mindenütt volt angol információ is.

Angol guide

A múzeumban azonban nem a kiállított tárgyak a legzseniálisabbak, hanem a fény. A legtöbb kiállításon a világítás torzít és nyomorba dönt, hogy véletlenül se tudd magaddal vinni az élményt anélkül, hogy sokért megvennéd a shopban az albumot.

IMG_20180905_164922

 

Ebben a múzeumban azonban minden autó tökéletesen van megvilágítva, mindegyik a lehető legszebb, ami azt a nagyon pozitív üzenetet sugallja számomra, hogy a BMW büszke a történetére és a sikereire. Megértem.

IMG_20180905_171329

Valamit el kell még mesélnem: amíg szájtátva jártam egyik termet a másik után, feltűnt, hogy egy úriember két törlőronggyal és egy nyeles tollseprűvel járt-kelt a kocsik között, majd megállt, figyelt, nézte az autót és egészen finoman megtörölgette ott, ahol a látogatók összefogdosták.

IMG_20180905_170745

Így járt teremről teremre, maga volt a nyugalom, nem volt ideges vagy mogorva, szerető gonddal simított végig az autón, hol a rongyokkal, hol a tollseprűvel. Olyan volt, mint egy mese. Nem tudom, mióta dolgozhat ott, és hogy napjában hányszor törli le a szabályszegő, túlontúl lelkes BMW-rajongók ujjnyomait, de abban, ahogy dolgozott nem volt semmilyen felszínes unalom, csak törődés.

Isetta a leghelyesebb autó, amit valaha terveztek.

Isetta a leghelyesebb autó, amit valaha terveztek.

Ennyit kaptam most Münchentől. Egy nagyon kedves, izgalmas város benyomását, amely persze még messze nem teljes. Remélem, hogy nemsokára megint megyek, és akkor tuti megnézem a folyami szörfösöket, az Angolkertben lévő kínai tornyot, és legalább fél napra beveszem magam az Alte Pinakothek és a Neue Pinakothek termeibe.

Képek még:

Éhen halni Münchenben reménytelen. :)

Éhen halni Münchenben reménytelen. :)

Már csak ezért is.

Már csak ezért is.

Vagy ezért.

Vagy ezért.

Errefelé már a templomokban is fizethetünk kártyával.

Errefelé már a templomokban is fizethetünk kártyával.

Ha nem költöttük el minden pénzünket dirndlire. Mondjuk erre.

Ha nem költöttük el minden pénzünket dirndlire. Mondjuk erre.

Vagy ezekre.

Vagy ezekre.

Netán rájuk. :)

Netán rájuk. :)

Az Isettáról is hoztam még képet. Ilyen hátulról.

Az Isettáról is hoztam még képet. Ilyen hátulról.

És igen, itt az orrán kellett beszállni. Érdemes rákeresni a korabeli BMw reklámfilmekre, elképesztő sebességgel tudta akár 5 fős családok is kiszállni ebből a parányi autóból.

És igen, itt az orrán kellett beszállni. Érdemes rákeresni a korabeli BMW reklámfilmekre, elképesztő sebességgel tudta akár 5 fős családok is kiszállni ebből a parányi autóból.

Tags: , , , , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.