You are here: Home > Termékekről, Tészta, de fő > Szezonális finomságok tésztába csomagolva

Szezonális finomságok tésztába csomagolva

Azért szeretem a főzős rendezvényeket, mert végre játszhatok. Tényleg kicsit olyan, mintha valaki elengedné a kezem, és mehetnék végre homokozni. Nem munka, nincs határidő, lemenő nap, múló fények, rossz beállítások, kellő karakterek, csak alapanyagok vannak és a tér, a lehetőség, hogy alkossunk belőle bármit, amihez csak kedvünk van.

Legalábbis Tante Fannynál nincs kötöttség, nem mondja meg, hogy pontosan milyen stílusú ételt kell a játékra szánt időben készíteni, csak elénk hordja a szezon kincseit és várja, hogy mit tudtunk belőle varázsolni.

Nálam pedig már nagyon tavasz van. A héten megfőztem az első – majdnem hogy rituálisnak is nevezhető – tejszínes, petrezselymes karalábélevesemet és pont azon morfondíroztam, hogy bizony, itt az ideje az első csokor spárgának is, amikor belefutottam a felkínált alapanyagok között fél kilónyi fehér spárgába és innentől nagyjából minden ment a maga útján.

t2

Két fogásnyi idővel gazdálkodhattunk és első körben a Tante Fanny zászlós hajójával, a leveles tésztával dolgoztunk. Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet, de mire lenéztem az előttem lévő kihajtogatott tésztára, addigra már szeletnyi érlelt sonkák fedték, némi sajttal megszórva és a kezem ügyében már ott volt a hámozó és a spárga. Így születtek a spárgás szivarok, amelyet ezennel le is védetek.

Sanyi, a Miele szakácsa gyanakodva nézi, hogy mire készülök :)

Sanyi, a Miele szakácsa gyanakodva nézi, hogy mire készülök :)

A szivarok kívülről kaptak egy réteg habart tojásos lekenést, majd jöhetett egy kisebb marék mozzarella kívülre is és a 200 fokos sütőben ropogósra sült tészta belsejében tökéletesen megpárolódott, a sonkából pont a megfelelő mennyiségű sós leheletet magába szívott spárga pihent. Ahogy mondani szokás: randa, de finom.

t4

A sikereken felbuzdulva a páros feladat végrehajtása során is a spárgás vonalon maradtunk. Szerencsére Kata kolléganőm ezen nem akadt fent, hagyta, hogy pucolgassam kedvemre a spárgákat, amíg ő előkészítette a Tante Fanny egyik titkos aduját, a quiche tésztát, amely annyira jól sikerült, hogy a kész termék esetében ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy nem mi magunk gyúrtuk be (ez ugye a leveles tésztánál eleve nehezen beadható, mivel időigényes és macerás művelet, ergo jó az esélye, hogy nem önerőből állunk neki egy hosszabb munkanap után).

t5

A quiche szélét a piteformába visszacsavartam, majd vaksütöttük nagyjából 10 percig. Addig Kata elkészítette a tojásos-tejszínes öntetet, én a végére értem az összeverődött közönség számára rögtönzött „hogyan pucoljunk spárgát” kiselőadásnak, így a quiche alját megpakoltuk darabolt fehér spárgával, tettünk mellé kockára vágott fetát, jöhetett a bébispenót, majd a tejszínes tojás és végül az elmaradhatatlan mozzarella. Aztán irány a sütő, ahol 180 fokon hagytuk, hogy szép aranybarnára piruljon a tésztánk.

t6

A végén igazi terülj-terülj asztalkánk lett, számtalan finom és ötletes fogással, jól példázva azt, hogy mennyiféleképp tekinthetünk ugyanarra a tésztára és mennyi mindent hozhatunk ki belőle. Voltak, akik a parti oldaláról közelítettek, falatkákkal, apró tésztakölteményekkel, voltak, akik – a bevált úton haladva – a pizzás vonalat követték, engem, minket a tavasz varázsolt el, a maga szenzációs alapanyagaival.

S hogy volt az este konklúziója? Süssetek spárgás quichet és jó lesz nektek. :)

t8

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.