You are here: Home > Éttermekről, cukrászdákról > Vár: a Speiz

Vár: a Speiz

Bár született budai vagyok, a mai napig szívesen turistáskodom a városban. Kicsit eltávolodom a mindennapok aszfaltjától és próbálom, más, friss szemmel nézni az unalomig ismert, de rengeteg szerethető részletet rejtő várost, a belvárost vagy épp a budai várat. Ez egyfajta játék a részemről, igyekszem belehelyezkedni a hozzánk ellátogató külföldiek szerepébe, végigfuttatni magamban, hogy vajon mi fogja meg őket, mit visznek magukkal, mit mesélnek majd rólunk.

S ennek a mesének szerves részét képezi az is, hogy mit esznek, kóstolnak nálunk, mit ismernek meg a magyar gasztronómiából, megkapják-e, amire a – régmúlt időkben íródott – útikönyvek felkészítették őket, megtalálják-e azt, amit a utazós bloggerek instáján láttak. Egyszóval, hogy ízlik nekik a mi kosztunk.

De milyen is az a koszt, amivel a vendégeink találkoznak? A kevés hiteles kockásterítős hely jószerével rejtve van előlük, a műkockásterítős helyeken félő, hogy minden kicsit mű. De vajon kell-e a kockás terítő ahhoz, hogy a mai, a 21. századba megérkezett, a modern technológia lehetőségeit alkalmazó, de hagyományait tisztelő magyar konyhával megismerkedjék?

Nem feltétlen. A várban sétálva is találni olyan helyet, amely jó képet ad a magyar gasztronómiáról. A Vár: a Speizben a turisták értő tolmácsolásban kaphatnak ízelítőt a magyar gasztronómiából, a magyar vendégek pedig friss, üde fogásokon keresztül találkozhatnak kedvenceikkel.

A nyári étlapon is számtalan régi kedvenc található, modern, újszerű köntösben, de nem újra- vagy épp túlértelmezetten. Minden az, ami, de jók a kombinációk, a működik a kémia az egyes alkotóelemek között, minden textúra a helyén van.

Az előételnek kínált tatár beefsteak látványban is hozza ezt a sokszínű szimbiózist. A szardellával, savanyú uborkával és mustármaggal kínált marhahús friss, üde fogás, amelyhez egyaránt jól passzol egy hosszú lecsengésű, ásványos, kissé gyümölcsös olaszrizling vagy egy gyümölcsös-fűszeres egri bikavér. A fine dining irányából megközelített nívós bisztrókonyha látványos tálalásával azonnal leveszi a vendéget a lábáról, a tatár beefsteak is olyan szép, hogy szinte vétek megkezdeni.

speiz1

Az előétel után a rövid, de tartalmas étlap főfogásai közül nehéz választani. Vonzó a tokhal, amihez sárgarépából készített pürét kínálnak, ott a báránylapocka, amihez zöldborsó, mogyoróburgonya és kecskesajt dukál, de mindent felülír a kacsacomb mellé kínált köret, amely az általam annyira szeretett nyári tök. A főfogás esztétikumában hozza az előétel felütötte nívót, a tetszetős fogás egyben tisztességes mennyiséget is takar. Az omlós hús alatt zellerpüré pihen, benne a friss kaporral fűszerezett, finoman blansírozott, brunoise-ra aprított omlós tökkockák. Bár a húsra se lehet egy rossz szavam, a köret egyszerűségében hibátlan, pont az, amit egy kánikulai délutánon az ember csak kívánni tud.

speiz2

Bár az idő meglehetősen meleg, a desszertkínálatból egy tartalmasabb példányra esik a választásom. A málna sorbet-val kínált, erdei gyümölcsökkel tarkított, csokoládé mousse-szal rétegzett torta nem a legnyáribb desszert, de kellemes, nem túl édes lezárása az ebédnek. A piros gyümölcsök tökéletes partnerei az étcsokoládénak, kihozzák az alapanyagban rejlő mélységeket, megmutatják a csokoládé valódi karakterét. A piskóta hibátlan, a mousse könnyű, így igazán jó zárni egy ebédet.

speiz3

A Vár: a Speiz otthonos, laza, kellemes miliőjében érdemes kicsit hátradőlni. Élvezni a teret, a gondosan válogatott berendezési tárgyakat, kortyolni a fogások mellé kért bort, szemlézni a spejzre utaló megannyi apróságot, nézni a Mátyás-templomot, figyelni az elhaladó turistákat, s elmélkedni azon, hogy vajon ők mit is látnak/kóstolnak a mi remek gasztronómiánkból.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Leave a Reply