You are here: Home > Utazás > Villámlátogatás Párizsban

Villámlátogatás Párizsban

A Costa Rica-i utunk nem csak egy messzi földre tervezett nyaralást foglalt magában, hanem az átszállás helyéből adódóan egy rapid városnézés is belefért.

Zsófi évek óta Párizsról álmodik. Még franciául is elkezdett tanulni, mert annyira megihlette ez a város, s főleg maga az Eiffel torony. Én nem emlékszem, hogy gyerekként ennyire vágytam volna valahova, úgy látszik kisigényű voltam vagy csak a szocialista berendezkedés és a semmireseelég dolláros valutakeret pont itt tartott minket, a baráti országok ölelésében.

Ezek a Nők azonban már az EU gyermekei, s mi mindent meg is tettünk és teszünk azért, hogy ne csak polgárok, hanem világpolgárok legyenek, élményekkel halmozzuk el őket, s úgy látszik ezek az élmények generálják is az újakat. Zsófinál Párizst.

Egyszerűen csak annyit akartam ebből kihozni, hogy mikor láttuk, tudtuk, hogy oda-vissza a Charles De Gaulle reptéren át visz majd az utunk, felmerült bennünk, hogy jó lenne Zsófit meglepni egy mini városnézéssel. A transzfer alatti kirohangászáshoz már öreg vagyok, nem szeretek azzal a tudattal fejvesztve száguldozni, hogy mikor és hogyan fogom lekésni a gépet, ha még egy műemléket megnézek vagy megvárom, hogy ihatóvá hűljön a kávém.

A lehetőségeink szűkösek voltak, hiszen már így is lógtunk épp eleget, de úgy éreztük, hogy egy éjszaka azért csak belefér. Így aztán a San Joséból induló éjszakai járaton terveztünk aludni, hogy a másnap délután landoló gépről egyenesen a város sűrűjébe vessük magunkat.

A terv nem alakul rosszul, leszámítva azt a közel két órányi erős turbulenciát, ami elkapta a gépet valahol az óceán fölött. Zsófi és az apja édesdeden aludtak, Anna viszont halálán volt, így én hol ébren virrasztottam vele, hol aludtam egy kicsit. Ergo másnap a négy fitt emberből kettő kissé zölden szállt le a gépről, de a terveim mit sem változtak.

A párizsi szállásvadászatkor – az idő rövidsége miatt is – belvárosi helyet kerestem, ahonnan gyalog minden megközelíthető. Így aztán a délután öt már az Operánál talált, ahonnan szépen lesétáltunk a Louvre felé. Útközben egy Pierre Hermé üzletet is leltünk, ahol kedvünkre tobzódtunk a valóban kitűnő macaronok között (Ladurée-vel Londonban csúnyán megjártuk, így volt bennünk egy kis félsz), majd tovább őgyelegtünk a Tuileriák kertje felé, ahol amíg Anna a piramissal fotózkodott, Zsófit elvesztettük. Meglátta az Eiffel tornyot és onnantól kezdve – szó szerint – torony iránt haladtunk. Vaszary okán szerettem volna, ha látják Napóleon sírját, így a Musée d’Orsay mellett elhaladva először az Invalidusok temploma felé vettük az irányt. Akik olvasták a Ketten Párizs ellen-t azok tudják miről beszélek, akik meg nem, azok sürgősen pótolják, alapmű.

IMG_20170302_185834

Hôtel des Invalides

Az Invalidusok azonban már bezárt, a kék óra ereszkedett a városra. Pont erre vártam, az alkonnyal együtt a díszkivilágítás is megérkezett az Öreg Hölgy köré. A templomtól kis utcákon sétálva indultunk el a torony felé. Próbáltam úgy haladni, hogy legyen rálátásunk a toronyra, így a mögötte elterülő park sarkánál bukkantunk ki. Előtte még betértünk egy boulangerie-be, azaz egy fantasztikus illatokkal és péksüteményekkel megpakolt parányi boltba, ahol mindenki készíttetett magának egy kedvére való szendvicset.

IMG_20170302_195833

Ami hibátlan ötletnek bizonyult, mivel a torony tövébe érve kiderült, hogy a páratlan párizsi panorámára este is pont olyan sokan kíváncsiak, mint napközben. Az első átvilágítás után a csodás szerkezet alatt találtuk magunkat, szédülten néztük a hatalmas, de mégis kecses vasszörnyet, majd beálltunk a végeláthatatlan sorba, amelynek egyhangúságát csak a szemetesben hagyott csodás falatokért érkező patkányok jelenléte törte meg, de nekem ezzel semmi bajom nem volt, a Lecsó óta a valódi párizsi hangulathoz szerintem egy-két patkány is szükségeltetik.

Zsófi lelkesedése töretlen volt (pedig ő bírja rosszabbul a várj, majd történik valami típusú időrablásokat), Anna viszont – az átkínlódott repülésének hála – a vállamon aludt. Aztán egyszer csak célba értünk, s egy újabb röpke átvilágítás után már a liftben tartottunk fel, a város fölé. Tériszonyos vagyok, de szerencsés, ha van látvány, ami leköt, akkor alapvetően felül tudom írni a bennem fejlődő rettegést. A liftben itt is elkapott a minekvagyokénitt érzés, remegett a lábam, aztán egyszer csak ott pompázott előttem a Place de la Concorde, kirajzolódott III. Napóleon és Haussmann városa és már el is illant minden fáradtságom, tériszonyom.

IMG_20170302_213156

Éjszakai Párizs

Nem hetente ruccanunk Párizsba, így nem elégedtünk meg a második szint nyújtotta látvánnyal, hanem a torony tetejéig kapaszkodtunk fel, ahol valóban teljes panoráma és jó néhány szuvenírbolt várt ránk. A trópusi nyárból érkezett, ágyat 36 órája nem látott szervezetünk azonban itt kezdett el jelezni, hogy ennyi, fázik és fáradt, úgyhogy miután alaposan, minden irányból ránéztünk Párizsra, fogtuk magunkat és hazametróztunk.

Másnap reggel a kontinentális reggeli és egy csoport német középiskolás közepette terveztük meg a napi programot. Mivel a gépünk este indult, így belőttük, hogy meddig kell visszatérni a szállásunkra, majd útnak indultunk.

IMG_20170303_110626

 

Nagyon szűkre szabott időkeretünk volt, ezért úgy okoskodtam, hogy egy városnéző busszal pont annyival többet látunk, amit nem bírnánk legyalogolni. Kiderült, hogy tévedtem, a busz útvonalából előző este csak a Notre Dame és a Diadalív maradt ki. Ennek ellenére jól esett újra végigmenni a város fő ütőerein, nappali fényben is megnézni a várost. A buszos túra után ebédet kerestünk. Az Opera környékén indultunk vadászatra, első tervek között egy klasszikus, kiülős, jajdenagyonpárizsi helyet kerestem, aztán a Nők meglátták a londoni Pret-a-manger logóját és innentől eldőlt, hogy hol és mit fogunk enni.

IMG_20170303_131436

A délutáni programunk a Rue La Fayette boltjainak felfedezése és a Lafayette áruház megcsodálása volt. A Harrods-hoz hasonlatos élelmiszerosztály és a csodálatos kupola valóban kihagyhatatlan program, a lányok meg két hét teljes bolthiány után boldogan találkoztak újra a szeretett márkáikkal és élvezték azt a fajta konzumerizmust, amelyet Párizs kínált nekik.

IMG_20170303_152253

Szépségek a Lafayette-ben

Desszert gyanánt még ettünk egy féltucat macaront és egy kevés crêpe-t is, majd számtalan, különféle méretű Eiffel toronnyal felszerelkezve nekivágtunk a haza vezető útnak.

IMG_20170303_193727_1_v

Fáradt, de boldog

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Leave a Reply