Tegnap volt szerencsém a Városfal étteremben ebédelni. Tényleg kellett hozzá egy kis szerencse, arról nem is beszélve, hogy a tulajdonossal közösen elköltött ebéd messze túl mutatott egy sima jóllakáson. A zavarba hozóan gazdag étlap böngészése közben már szóba került a "Mit eszik a magyar, ha étterembe megy". Rántott húst. Szólt a kissé szomorú és rezignált […]
Mert azért nem múlik el egykönnyen egy ilyen pici lány névnapja. Neeem. Több felvonásban ünnepel a hódolók sora, család és barátok. Az az egy-két, leírás alatt lévő egyén, aki meg elfelejtette, magára vessen! És a Nő tobzódik. Élvezi, ahogy a májusi Zsófia-nap borús emléke a múlt ködébe vész és most minden érte van. Ez persze […]
Ma nagyot csavarogtunk. Kezdtük a Keserédessel, amit szerintem ezentúl kötelezően látogatni fogunk, mert a Nők, már a héven a csokizdával voltak elfoglalva. Itt az összes plüssállat felvonultatása után, ettünk egy-egy csodás bonbont, majd erőt gyűjtve keresztülvágtunk a városon. Szeretek a lányokkal csavarogni, egyre inkább amolyan erdei iskolává válok, mert az út közben ért benyomásokat rögvest […]
Talán a 200. posztban, talán másutt is, meséltem, hogy anyám csodálatosan és gazdagon főz, olyan ízanalitikával rendelkezik, ami párját ritkítja, ergo nálam a főzési mércén igen magas helyet foglal el. Épp ezért, mostanában nagyon jó érzés, szinte egekbe emelő, hogy ha nálunk van, akkor papírt és tollat kér, majd kérdőn rám tekint, várva azt […]
